English
alterBudapest


2010. december 31., péntek

BUÉK

Boldog karácsonyt és bolondságban gazdag új évet mindenkinek!

A posthiány oka az, hogy Szombathelyen töltöm az ünnepeket kedves barátnőmmel, és inkább vele foglalkozok, mint a blogolással. :-)

Viszont amint hazatérek Budapestre, rendezek egy nagy postdömpinget. Most először egy rendes tükörreflexes géppel volt alkalmam fotózni, szerelmem apjának köszönhetően, úgyhogy sok jó van a puttonyomban, hehehe.






0 hozzászólás:

2010. november 28., vasárnap

Timföld

Pénteken tettünk egy 100km-es kirándulást, egy szlovák határhoz közeli kis faluba.


A célpont: egy 1996 óta elhagyatott timföldgyár.


A terület sok nagyobb ipari épületből áll, amelyek nagyrésze üres.


Ebből a hatalmas épületből is csak a vezérlőközpont és egy iroda maradt meg, jól elrejtve a gigantikus, ~5 emelet magas, az utólsó csavarig kiürített gyárépület űrjében. A tér egyik felső sarkában megbújó, messziről "megfigyelő szobának" tűnő kis építmény volt az egyetlen része az épületnek, amit nem ürítettek ki - egyszerűen leheggesztették az összes ajtót, a bennük lévő üveglapokat pedig acélra cserélték.


Mi természetesen a vasbeton falakon keresztül lazán besétáltunk.




A szobányi műszerfalon több, szeizmográfra hasonlító naplózóberendezés is volt, ami egy papírgurigára rajzolt kitudja milyen működési adatokat és üzemi statisztikákat. Az egyikből kilógott a papirusz (valószínűleg valami vandállat hatására), mintha a beleit tépték volna ki a gépóriásnak. Az üzem 15 évvel ezelőtti utolsó lehelletei, az utolsó munkanap utolsó mozzanatainak utolsó tárgyi bizonyítéka kígyózott előttünk a poros padlón.


A törött ablakokon keresztül befújó hideg szél folyamatos mozgást adott a szalagnak, mintha csak a fák lombjait lengette volna, nem pedig egy gép által precízen rögzített tömör adathalmazt, amely valamikor a 90-es évek folyamán értelmét vesztette.


A folyton mozgó papírszalagot nem volt könnyű az amatőr géppel egy vaksötét helyen megörökíteni. Gyakorlatilag lehetetlen lett volna, ha nem lett volna kéznél az újonnan beszerzett 35W-os halogénizzóm a BitangAkkurólTM etetve. A professzionálisan összehekkelt fénytechnika segítségével sikerült megörökíteni - méghozzá szép élesen - a folyamatos mozgásban lévő mechanikus haláltusát.

A művészet pedig mindenhol ott van.




Ahogy kijöttünk az épületből és vissza az őrzetlen területre, rájöttünk, hogy nem eső esik, hanem hó... 2010 első hava egy elhagyatott gyárépületben ért utól :)

Nekivágtunk a hosszú autózásnak hazafelé, de mire 1-2 falut magunk mögött hagytunk, a kis havazásból jóformán hóvihar lett, és az út nagyrészét egyre mélyebb hótakaróban tettük meg - természtesen nyári gumival...


A kihalt utakon néha lekapcsolt fényszórókkal mentünk - így sokkal messzebbre elláttunk, mint lámpával, mert úgy csak a felénk tartó hópelyheket láttuk, nameg az előttünk lévő kb 5 métert.  Egészen különleges érzés volt a mesébe illő hófehér tájakon átsuhanni úgy, hogy a holdfényen kívül semmiféle fényforrás nem törte meg a sötétséget.

A hajnali fagyban hazafelé sétálva pedig egy igen furcsa dologra bukkantam... egy gödör, valami furcsa állat tetemének darabjaival és csontjaival. Fogalmam sincs, hogy hogyan és miért került oda. És ha már egyszer odakerült, ki ásta ki, ezután miért hagyta ott, és egyáltalán honnan tudta, hogy ott van?


Vajon hány elásott whatdisznó vár Budapest utcái alatt a feltámadásra?  :D



Végezetül egy pár nappal ezelőtti kép, ami napfelkeltekor, épp az óccsóboros alkoholmérgezéses rókamóka előtt - vagy közben - készült. Nem is emlékszem rá, hogy elkészítettem.

Talán nem is én készítettem? :o



U.I.: A what-disznóTM az alterBp Corporation névjegye vagy bejegyzett védjegye az Egybesült Államokban és/vagy más országokban. Mindennemű engedély nélküli használat 5 éves közszolgálatban elvégzendő közterületi óvszerhámozást, négyszeres életfogytig tartó szabadságvesztést, be- illetve lefejezést, puding általi halált, esetleg szigorított anális fegyházat, avagy biciklit von maga után.


3 hozzászólás:

2010. november 22., hétfő

The Other Side

A Ferenciek Tere környékén sétálgatva bukkantam erre az érdekes kis sarokra... a képen annyira nem érződik, mint élőben, de olyan, mintha az ember hirtelen egy másik városban találná magát.
A baloldali utca frissen felújított, tiszta, igazi budapesti stílusú díszes lámpaoszlopokkal, amiken már a téli spirálszerű formában tekergőző izzósorok is fent vannak.

Aztán az ember megtesz pár lépést, és hirtelen egy piszkos, tagekkel teletűzdelt, rendezetlen sétálóutcán találja magát. A túlsó oldalán egy kerítés mögött, nyomasztó tűzfalak közé beszorítva romos játszótér és kutyafuttató húzódik meg. Még a fény is más...


Nem túl messze innen, a Corvinus Egyetem "brutálisan modern" épülete előtt elsétálva figyeltem fel erre az építészetileg és városképileg is elég szokatlan látványra... a "nagyon új" és a "nagyon régi" brutális találkozása, körülbelül olyan, mint amikor egy 50 kilós selyemhangú szőke virágszál próbál befogadni egy kétméteres családgyilkos niggerfaszt.

Szép lenne, jó lenne, de valahogy nem megy... :D




A Lágymányosi hídnál is jártam - és ha már arra jártam, felmentem egészen a lámpatestekig...



A bejegyzés címe pedig azért lett az ami, mert multkor, tőlem szokatlan módon ismét nappali fotózásra szántam el magam.


Ez a Naprendszer által nyújtott fénypaletta "másik oldala", a legtöbb fotós számára (már csak egyszerűségi szempontból is) sokkalinkább kedvelt, számomra unalmas része a napnak, amikor a dolgok a mindenki által ismert oldalukat mutatják. De ha már kicsit tovább maradt nálam a kölcsöngép, nem ülhettem tétlenül otthon! :)





Ladies and gentlemen, I present to you...
néni    in COLOR

Sok hála és köszönet a Színes Város Project-nek! :-)



And now, for something completely different...


Láttátok a Trainspotting című filmet? ... hülye kérdés, aki nem látta, annak valószínűleg nincs is sok keresnivalója egy ilyen beteg oldalon. :D
Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a filmben látott állapotok nem valósak, és hogy csak a hatás kedvéért túloztak a film alkotói. Abban, ahogy élnek a fiatal herkások, akik már minden mozdíthatót eladtak a lakásukból (ez mondjuk tényleg túlzás, mármint hogy van lakásuk), egyetlen matracot kivéve, hogy legyen min aludni, meg a következő adagot belőni.

Ha te is azok közé tartozol, akik ezt túlzásnak vélik: jártál már igazi drogtanyában? :)
Ha nem, akkor figyelmedbe ajánlom a következő fotókat, amiket pár nappal ezelőtt készítettem, egy nemrég (ismét) felgyújtott, omladozó épületben... a város legelitebb kerületében.


Home, sweet home...


Megszületett az első "magányos szék" klisébe tartozó fotóm is... :)


Az irónia elég kegyetlen néha...





És végül, hogy egy kicsit megismerhessétek az itt összehordott betegségek forrását, gondoltam ideje lenne már, hogy feltegyek magamról is egy képet...




XD


5 hozzászólás:

2010. november 8., hétfő

The Return of Stencilface

Egy kis lelki mélypont után újra itt kedvenc elmebetegetek.

Mai fő témánk a Szabadság-híd. Szeretem a Szabadság-hidat. Kitaláltátok már? :-)


A kedvenc rejtekhelyem...




Alattam rongyolt el az első villamos :-)







Ez egy teljesen hétköznapi fotó a villamosokról. Nyilván.


Sin City... lájk.


Ősz-in-a-box



Stencilarc visszatér.



Megkoronáztak! :-)



9 hozzászólás:

2010. szeptember 13., hétfő

Urban Exploration

Egy kis városi felfedezés ;-)














































Vajon hogyan került pénteken (10.-én) két elhagyatott TV a Moszkva Tér közepére?...



1 hozzászólás: