A Ferenciek Tere környékén sétálgatva bukkantam erre az érdekes kis sarokra... a képen annyira nem érződik, mint élőben, de olyan, mintha az ember hirtelen egy másik városban találná magát.
A baloldali utca frissen felújított, tiszta, igazi budapesti stílusú díszes lámpaoszlopokkal, amiken már a téli spirálszerű formában tekergőző izzósorok is fent vannak.
Aztán az ember megtesz pár lépést, és hirtelen egy piszkos, tagekkel teletűzdelt, rendezetlen sétálóutcán találja magát. A túlsó oldalán egy kerítés mögött, nyomasztó tűzfalak közé beszorítva romos játszótér és kutyafuttató húzódik meg. Még a fény is más...
Nem túl messze innen, a Corvinus Egyetem "brutálisan modern" épülete előtt elsétálva figyeltem fel erre az építészetileg és városképileg is elég szokatlan látványra... a "nagyon új" és a "nagyon régi" brutális találkozása, körülbelül olyan, mint amikor egy 50 kilós selyemhangú szőke virágszál próbál befogadni egy kétméteres családgyilkos niggerfaszt.
Szép lenne, jó lenne, de valahogy nem megy... :D
A Lágymányosi hídnál is jártam - és ha már arra jártam, felmentem egészen a lámpatestekig...
A bejegyzés címe pedig azért lett az ami, mert multkor, tőlem szokatlan módon ismét nappali fotózásra szántam el magam.
Ez a Naprendszer által nyújtott fénypaletta "másik oldala", a legtöbb fotós számára (már csak egyszerűségi szempontból is) sokkalinkább kedvelt, számomra unalmas része a napnak, amikor a dolgok a mindenki által ismert oldalukat mutatják. De ha már kicsit tovább maradt nálam a kölcsöngép, nem ülhettem tétlenül otthon! :)
Ladies and gentlemen, I present to you...
néni in COLOR
Sok hála és köszönet a
Színes Város Project-nek! :-)
And now, for something
completely different...
Láttátok a Trainspotting című filmet? ... hülye kérdés, aki nem látta, annak valószínűleg nincs is sok keresnivalója egy ilyen beteg oldalon. :D
Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a filmben látott állapotok nem valósak, és hogy csak a hatás kedvéért túloztak a film alkotói. Abban, ahogy élnek a fiatal herkások, akik már minden mozdíthatót eladtak a lakásukból (ez mondjuk tényleg túlzás, mármint hogy van lakásuk), egyetlen matracot kivéve, hogy legyen min aludni, meg a következő adagot belőni.
Ha te is azok közé tartozol, akik ezt túlzásnak vélik: jártál már igazi drogtanyában? :)
Ha nem, akkor figyelmedbe ajánlom a következő fotókat, amiket pár nappal ezelőtt készítettem, egy nemrég (ismét) felgyújtott, omladozó épületben... a város legelitebb kerületében.
Home, sweet home...
Megszületett az első "magányos szék" klisébe tartozó fotóm is... :)
Az irónia elég kegyetlen néha...
És végül, hogy egy kicsit megismerhessétek az itt összehordott betegségek forrását, gondoltam ideje lenne már, hogy feltegyek magamról is egy képet...
XD
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése