English
alterBudapest


2010. november 28., vasárnap

Timföld

Pénteken tettünk egy 100km-es kirándulást, egy szlovák határhoz közeli kis faluba.


A célpont: egy 1996 óta elhagyatott timföldgyár.


A terület sok nagyobb ipari épületből áll, amelyek nagyrésze üres.


Ebből a hatalmas épületből is csak a vezérlőközpont és egy iroda maradt meg, jól elrejtve a gigantikus, ~5 emelet magas, az utólsó csavarig kiürített gyárépület űrjében. A tér egyik felső sarkában megbújó, messziről "megfigyelő szobának" tűnő kis építmény volt az egyetlen része az épületnek, amit nem ürítettek ki - egyszerűen leheggesztették az összes ajtót, a bennük lévő üveglapokat pedig acélra cserélték.


Mi természetesen a vasbeton falakon keresztül lazán besétáltunk.




A szobányi műszerfalon több, szeizmográfra hasonlító naplózóberendezés is volt, ami egy papírgurigára rajzolt kitudja milyen működési adatokat és üzemi statisztikákat. Az egyikből kilógott a papirusz (valószínűleg valami vandállat hatására), mintha a beleit tépték volna ki a gépóriásnak. Az üzem 15 évvel ezelőtti utolsó lehelletei, az utolsó munkanap utolsó mozzanatainak utolsó tárgyi bizonyítéka kígyózott előttünk a poros padlón.


A törött ablakokon keresztül befújó hideg szél folyamatos mozgást adott a szalagnak, mintha csak a fák lombjait lengette volna, nem pedig egy gép által precízen rögzített tömör adathalmazt, amely valamikor a 90-es évek folyamán értelmét vesztette.


A folyton mozgó papírszalagot nem volt könnyű az amatőr géppel egy vaksötét helyen megörökíteni. Gyakorlatilag lehetetlen lett volna, ha nem lett volna kéznél az újonnan beszerzett 35W-os halogénizzóm a BitangAkkurólTM etetve. A professzionálisan összehekkelt fénytechnika segítségével sikerült megörökíteni - méghozzá szép élesen - a folyamatos mozgásban lévő mechanikus haláltusát.

A művészet pedig mindenhol ott van.




Ahogy kijöttünk az épületből és vissza az őrzetlen területre, rájöttünk, hogy nem eső esik, hanem hó... 2010 első hava egy elhagyatott gyárépületben ért utól :)

Nekivágtunk a hosszú autózásnak hazafelé, de mire 1-2 falut magunk mögött hagytunk, a kis havazásból jóformán hóvihar lett, és az út nagyrészét egyre mélyebb hótakaróban tettük meg - természtesen nyári gumival...


A kihalt utakon néha lekapcsolt fényszórókkal mentünk - így sokkal messzebbre elláttunk, mint lámpával, mert úgy csak a felénk tartó hópelyheket láttuk, nameg az előttünk lévő kb 5 métert.  Egészen különleges érzés volt a mesébe illő hófehér tájakon átsuhanni úgy, hogy a holdfényen kívül semmiféle fényforrás nem törte meg a sötétséget.

A hajnali fagyban hazafelé sétálva pedig egy igen furcsa dologra bukkantam... egy gödör, valami furcsa állat tetemének darabjaival és csontjaival. Fogalmam sincs, hogy hogyan és miért került oda. És ha már egyszer odakerült, ki ásta ki, ezután miért hagyta ott, és egyáltalán honnan tudta, hogy ott van?


Vajon hány elásott whatdisznó vár Budapest utcái alatt a feltámadásra?  :D



Végezetül egy pár nappal ezelőtti kép, ami napfelkeltekor, épp az óccsóboros alkoholmérgezéses rókamóka előtt - vagy közben - készült. Nem is emlékszem rá, hogy elkészítettem.

Talán nem is én készítettem? :o



U.I.: A what-disznóTM az alterBp Corporation névjegye vagy bejegyzett védjegye az Egybesült Államokban és/vagy más országokban. Mindennemű engedély nélküli használat 5 éves közszolgálatban elvégzendő közterületi óvszerhámozást, négyszeres életfogytig tartó szabadságvesztést, be- illetve lefejezést, puding általi halált, esetleg szigorított anális fegyházat, avagy biciklit von maga után.


3 hozzászólás:

Koós Miklós írta...

szia, szeretném felvenni veled a kapcsolatot Koós Miklós építész www.koos.hu

retekblog írta...

Félelmetes. Gyönyörű képek!

dm írta...

köszönöm szépen! :-)