English
alterBudapest


2011. január 10., hétfő

Szombathely tetején

Hajnali 2 körül érkeztem a hatalmas épület elé. Megbizonyosodtam róla, hogy senki nincs a közelben, belekapaszkodtam az állványzat külsejébe, és elkezdtem mászni felfelé. Körülbelül a hatodikig ment egy szusszal. Amíg pihentem, volt időm gyönyörködni a kilátásban, és a semmiben, ami alattam volt. A karjaimon kívül semmi nem akadályozta volna meg, hogy lezuhanjak a betonba.

Így hát másztam tovább fölfelé, egészen a 15-ödik emeletig, vagyis a tetőig. Itt egy létra vezet fel a 16-odikra, az antenna emelvényének tetejére. Innen készültek a képek - Szombathely, és egyben Vas megye legmagasabb ember alkotta pontjáról.



Nézd meg nagyban is - kicsiben nem az igazi.
Észrevettem, hogy a blogspot életlenné teszi a képeket, amikor lekicsinyíti. Szóval kattkattkatt...





Helikopter leszállópálya a kórház tetején...



















Milyen picik azok a kis 10 emeletes panelházak...












A reggeli  panoráma hatalmasra sikerült, majdnem a fél kilátás látszik rajta. Érdemes nagyobb méretben is megnézni: kattints ide




2 hozzászólás:

2011. január 7., péntek

Hello Szombathely!

Émelyítő, rothadó végtermékre emlékeztető, biológiai fegyverként is alkalmazható, politikusaink erkölcsi színvonalával vetekedő áporodott seggszag üti meg az orrod egy boxoló öklének erejével.

A váratlanul rádtámadó szaglószervi szimfónia olyan hirtelen és alattomosan hasít az öntudatod legmélyebb zugaiba, hogy menten leborulsz a villamosról, de még ott is összehányod magad.
Minden kétség szertefoszlik, immár teljesen biztos lehetsz benne: újra Budapesten vagy. :-)


Ezzel a feledhetetlen élménnyel köszöntött szeretett városom, a Szombathelyen eltöltött 2 hét után hazatérve. Még csak harmadszor voltam itt, de a főváros (a hajléktalanoké) után messze a kedvenc helyem lett.



Amint azt már említettem, barátnőm apjának jóvoltából egy rendes tükörreflexes fényképezőgéppel volt alkalmam fotózni ottlétem ideje alatt. Nem kell semmi túlzottan komolyra gondolni; egy Canon EOS 1000D-ről van szó, kitobjektívvel, vagyis pont a Canon legamatőrebb (belépő szintű) tükörreflexeséről van szó - viszont a lényeg a fotós fejében, nem pedig a gépében van. :)




A Szombathelyen eltöltött 16 napom alatt összesen több, mint 1500 fotót készítettem - úgy, hogy (hozzám képest) szinte egyáltalán nem is a fotózással foglalkoztam, hanem a barátnőmmel - de még így is sikerült valahogy összehozni a napi 90 fotós átlagot. :D




Most tehát kiderül, hogy milyen is lenne, ha lenne egy (rendes) fényképezőm. Bár a semminél minden jobb, de örülnék, ha valamelyik automata módban kattintgató buta turista helyett az én ölembe hullana egy tükörreflexes gépszem...





Amint látjátok, kúúúrva hideg volt. Mit tehet ilyenkor az ember? Természetesen iszik...
Évek óta először újra ittam egy gintonicot, és rájöttem, hogy miért szerettem annyira. Mert jóóóó!



Node térjünk mán' a lényegre!
Már az első szombathelyi látogatásom során találtam egy elhagyatott Szovjet laktanyát. Sok nagy épületből áll, amik sajnos belülről szinte teljesen üresek - a legérdekesebb dolog, amit találtam, egy cirill betűkkel írt újság darabja, egyenesen 1989-ből.







Természetesen rögtön a tető felé vettem az utat :-)




Amikor a nyáron először voltam Szombathelyen, és feljutottam az egyik 10 emeletes paneltömb tetejére, a városon körbenézve rögtön feltűnt az a tömbház, amely 14 emeletével magaslik a város fölé.




Azóta kiderült, hogy ez nem csak Szombathely, de egész Vas megye legmagasabb építménye. A város nagyjából minden pontjáról látszik, ráadásul még egy antennatorony is van a tetején...




Úgy tornyosult a monstrum a téli ködben a hétköznapi 3-4 szintes házak fölé, mintha a Mount Everest gonosz betonfivére lenne...




...és így néz ki ugyanez - a másik oldalról:




  Hehehe...


 Folytatása következik.


1 hozzászólás: